(Duplarész) 03-Csalódás, 04-Híres ismerős

Sziasztok, most dupla résszel jelentkezem, és a 2. eléggé eseménydúsra sikeredett. Ha tetszett, iratkozzatok fel és írjátok le a véleményeteket a blogon található chat-be. :) -Hale.Lucy

Josht Miranda-val csókolózni. Többféle érzés kavargott bennem. Tudtam, hogy már szakítottunk és nem is jelentett nekem semmit. De az, hogy a nővéremmel kikezdett? Ez már sok volt nekem. A zene hangosan ment a háttérben. Szerencsére ők nem vettek észre engem és másnak sem tűnt fel, hogy úgy körülbelül öt perce álltam egy helyben és csak őket figyeltem. Nem bírtam és nem is akartam tovább ott maradni és mivel láttam, hogy a barátnőim mennyire élvezik a bulit, nem akartam őket elrángatni, ezért inkább felbaktattam a szobámba. Még oda is felhallatszott a zaj de még is kellemesebb volt a környezet. A lenti örömteli pop dalokból már elegem volt, ezért a rádiómba csalódással teli számokat hallgattam, mint például Adele-Someone like you. El voltam a szobámban a gondolataimmal, de apa benyitott. Rámnézett és az állapotom alapján nem kérdezett semmit csak leült mellém. Végül én megszólaltam.
-Nem akarod megkérdezni, hogy mi a bajom?-kérdeztem.
-Ha gondolod.-húzta mosolyra a száját.-Régebben mindig úgy szeretted, ha megvárom azt az időt, amikor el akarod mondani.
-Ez igaz.-mondtam és már teljesen feloldódott bennem a feszültség.
Tényleg így volt. Emlékszem három évvel ezelőtt összevesztem Ashley-vel, és apa ugyanúgy cselekedett mint most. Azóta megszokásává vált.
-Miranda összejött a volt barátommal, Josh-al a hátam mögött. Volt képe erre a bulira is vele jönnie, amikor köztudott volt, hogy én is itt leszek, hiszen ez egy nekem rendezett esemény! Mintha direkt azt akarták volna, hogy észrevegyem őket. Én biztosan nem bírok vele megint egy légtérbe kerülni.
A kijelentésemet ismét egy kis csend övezte. Azaz mi nem beszéltünk, de lentről még mindig felszűrődött a zene zaja.
-Tudod anyáddal arra a megállapodásra jutottunk, hogy ha akartok jöhettek hozzám rövidebb vagy hosszabb időre, vagy hozzá. A nővéred nem fogad el tőlem semmit, de ha te gondolod egy kis időre ide költözhetsz.-mondta.
Rendben van.-válaszoltam.-És Miranda miért utasítja el azt, hogy egyántalán része legyél az életének?-kérdeztem.
-Egyik ok, hogy nem támogattam azt az ötletét, hogy egyetem vagy főiskola helyett modellkedjen. Így nem lesz jövője. A második, hogy édesanyád valahogyan mellé állította őt. Te és a nővéred mindig is különböztetek. Ő olyan önfejű megy saját maga után akkor is, ha tudja, hogy az ő ötlete rosszabb. De nem akarja az önbecsületét megsérteni és bevallani, hogy a szüleinek volt igaza. Te viszont mindenben kikérted a véleményünket nagyrészben az enyémet és minden napban találtál olyan dolgot, aminek örülhettél. Ez még most sem változott.-mondta
-Ha nem gond, akkor holnap költöznék.
-Nem baj, de nekem el kell egy kicsit utaznom a banda miatt. Nem gond ha Nicola-al és a lányával itt maradnál?-tette fel a kérdést.-De van egy másik megoldás is. Eljössz velem. Csak egy hétről van szó. A One Direction New York-ban koncertezik és még van egy-két dolgom. Természetesen a koncerten is jelen lehetsz. Segíthetsz.
-Ha nem veszed sértésnek inkább veled mennék.-mondtam és mindketten elnevettük magunkat.
Apával együtt kimentem az ajtón majd végül összeszedtem a lányokat és elindultunk visszafele.Mivel én voltam az egyetlen "józan" a társaságban, azaz én nem fogyasztottam alkoholt, ezért átvettem a sofőr szerepét. Útközben elmeséltem nekik a történteket.
-Már megint elutazol?-kesergett Sasha.
-Igen, de csak egy rövid időre.
-Majd hozol nekem képeslapot? Tudod hogy gyűjtöm.-mondta Troian.
-Persze. De még nem is biztos hogy megyek. Anya nem is tudja,hogy elvileg holnap mennén New York-ba.
-Már felnőtt vagy. Nem szólhat bele az életedbe. Te döntöd el, hogy mit akarsz.-mondta Shay.
És tényleg igaza volt. Fő, hogy határozott és magabiztos legyek. Miután kiraktam a lányokathaza indultam, de akaratlanul is elkanyarodtam Josh háza felé. Megtudtam amire kíváncsi voltam. Mira autója ott állt nála. Tehát még nem volt otthon.
-Szia anya.-csaptam be szokásomhoz híven elég hangosan az ajtót.
-Szia. Milyen volt a party?-kérdezte.
-Jó. Nicole szimpatikus, a lánya, Kyara kevésbé. De van egy dolog, amit meg kell beszélnünk.
-Igen. Mondd már mi a baj, olyan rosszul festesz.
-Miranda egy nem éppen kedves dolgot tett, kavar Josh-al. Ezért apa felajánlotta, hogy menjek vele New York-ba. És én elszeretnék vele menni.
-Oh. Hát nem biztos, hogy ez jó ötlet. Nem kell ezért elmenned főleg nem apáddal. Biztosan meg tudod ezt beszélni a nővéreddel egy kellemes ebédnél.
-Nem hiszem el, hogy a helyett hogy azt néznéd, hogy mi nekem a legjobb még most is próbálod apát hibáztatni az egészért. Mellesleg ezt nem lehet egy kajálással lerendezni. És nem azért jöttem, hogy engedélyt kérjek az utazásra, hanem, hogy bejelentsem.Épp most jött az SMS, hogy le vannak foglalva a jegyek-mondtam és felmentem a szobámba.
Nagyon nehéz a rengeteg ruháim közül a legszükségesebbeket összeszedni és nem is sikerült, ezért inkább két bőröndöt teletömtem ruhákkal és mentem is aludni.
Reggel nagyon vidáman ébredtem és abba voltam, hogy semmi vagy senki sem tudja elronta a kedvemet.Igen ám, de amikor leráncigáltam a két jól megpakol bőröndöt a lépcsőről, ott állt az előszobában anyán kívül az ifjú szerelmespár is. A fejemben többször lejátszottam a jelenetet, hogy amikor találkozok velük, mit fogok mondani. Végül ahelyett, hogy lerohantam volna őket, kedvesen üdvözöltem őket.
-Micsoda meglepetés. Kicsit magunkra hagynátok anyával, hogy elbúcsúzhatsak tőle?
-Persze.-mondta Josh és arcáról nemcsak meglepettséget olvastam le, hanem szomorúságot is.
-Hiányozni fogsz. De most muszály lesz elmennem.-mondtam.
Még váltottunk pár szót aztán érzengő búcsú helyett gyorsan kimentem, ahol már apa várt rám. A gépünk  szerencsére nem késett így elkerültük a várakozást.

***

Nem tudom, hogy mindenkit ennyire elvarázsol-e ez a város, de én azonnal elsőre beleszerettem. Egyszer kiskoromban jártam itt, de már semmire sem emlékszem belőle. Annyi látványosság van itt amiket muszály megnéznem. Elsőként a Szabadság-szobrot szeretném megtekinteni majd végig akarok sétálni a Times Square-en. A szállodánk felé igyekezve átkeltünka Brooklyn Hídon ami szontén csodálatos látványt nyújtott. 

-Apa segítenél?-kérdeztem tőle, ugyanis én annyi cuccot hoztam magammal, mintha egy évre jöttünk volna ide.

A csomagok becipelése volt az egyik gond, aztán jött a nagyobbik.

-Jó napot. Byron Hale névre volt két szoba foglalva egy hétre.

-Egy pillanat.-szólalt meg a recepcióshölgy, majd elment valamit megkérdezni a munkatársaitól.

Hosszú várakozás után visszajött.

-Sajnálom uram, de erre a névre nem volt szoba foglalva . De ki tudtuk deríteni, hogy egy másik helyszínen foglaltak nálunk.

-Remek. Esetleg megkaphatnám a címét?

-Természetesen.-mondta a nő, majd a kezünkbe nyomta a címet.

-Sokat kell mennünk a másik hotelig?-tettem fel a kérdést nagyon halkan, ugyanis egyikünknek se volt jó kedve.

-New York másik felén van.-mondta.

A csúcsforgalomban elég nehéz volt taxit fogni aztán még ott volt a hatalmas dugó amibe keveredtünk. Alig vártam, hogy ennek a napnak vége legyen.

Kis idő múlva már a megfelelő helyen álltunk a szobánkhoz vezető lift-ben.

-Itt van a kulcsod. Fél óra múlva a bandatagok is itt lesznek, addigra szedd össze magadat és gyere le a hallba.-mondta, majd kezembe nyomta a szobám kulcsát. Kicsit bóklásztam a hatalmas folyosón, ugyanis a szobánk nem, hogy nem egymás mellett, hanem nem is azon az emeleten volt. Két emelettel feljebb megtaláltam a szobámat, ami egyébként gyönyörű volt. A hatalmas ágy mellett egy óriási lávalámpa díszelgett. Sok elektronikai dolog is volt. A fürdőszoba kicsit visszafogottabb, de stílusos volt. Gyorsan küldtem pár képet a barátnőimnek, akik azonnal olyasmi válaszokkal bombáztak, hogy de szerencsés vagyok. Hamar átöltöztem és siettem is le az aulába. Kupola alakú volt és egy méregdrága csillár lógott. Az asztalunkat hamar megtaláltam, ugyanis a világ legíresebb fiúbandájával vacsorázok. Nyilvánvalóan most rengetegen irigyelhettek, de én nem éppen rajongok értük. Úgy éreztem,jól döntöttem, hogy erre az estére az egyik legdrágább ruhámat, egy fehér Angelys Balek szoknyát választottam, mert mindenkin a ruha volt a lényeg.
-Sziasztok.-szólaltam meg.
-Helló.-jött mindenfelől a válasz, majd a pincér kihúzta a székemet én pedig leültem.
-Ő itt a lányom, Amanda.
-Fősulira vagy egyetemre jársz?-kérdezte Harry.
-Most kihagyok egy évet, de aztán majd egyetemre megyek.-mondtam.
-Az semmi, én nem is tudom mennyi évet hagytam ki a hirtelen jött hírnév miatt. Aztán egpróbáltam tanulni, de a koncertekés turnék közepette nem ment. Amikor pedig van egy hónap szünetünk, akkor pedig tényeg pihennem kell.-mondta Liam, mire mindenki felnevetett.
-Egyébként nem kell feszengned attól, hogy ismeretlenekkel beszélgetsz. Majd mindjárt összhangba lesz mindenki és bedobnak vicces témákat.-súgta oda nekem Niall.
-Ennyire látszik rajtam?-kérdeztem,mire ő csak elmosolyodott.
És tényleg úgy volt, ahogy mondta. Idővel elkezdett oldódni a hangulat, nekem meg teljesen megváltozott a véleményem a fiúkról. Így, hogy jobban megismertem őket, rájöttem, hogy nem csak olyan úgymond "tinisztárok", hanem ugyanolyan emberek mint mi. Vannak ézéseik és jókat lehet velük beszélgetni, énekelni és legfőképpen nevetni. A nevetésből a vacsoránál sem volt hiány. Közben pedig rengeteg irigykedő szempár meredt rám olykor elég feltűnően. Végefelé pedig már apa fel is ment a szobájába, mivel a One Direction-nak még le kell szervezni egy koncerthelyszínt.
Késő este együtt indultunk a lift felé.
-Elnézést, ide még négy ember fér be.-mondta egy idő hölgy a kiírást ellenőrizve.
Liam, Harry, Zayn és Louis beszálltak,mi pedig Niall-al várakoztunk.
-És nem zavar, hogy apád kicsit sokat utazik?-érdeklődött.
-Én nemrég utaztam vissza és akkor jelentette be, hogy menedzser lett. És azóta ez az első utazása.
-És te miért jöttél vele?-kérdezte.
-A nővérem összejött a volt barátommal és egyiküket se bírtam elviselni.-mondtam
Közben megérkezett a lift és rajtunk kívül senki nem várt rá, ezért ketten beszálltunk.
-Én se vagyok éppen jobb helyzetbe. Ha egy hírességgel találkozok, azzal máris összehoz a sajtó. Lassan már nem is lesz magánéletem.-mondta.
Békésen csevegtün volna tovább, de egyszer csak a lift megállt és minden világítás megszűnt.
-Basszus.-szólaltam meg.
-Térerő sincs.-mondta.-Reméljük, valakinek feltűnik, hogy megállt a lift.
-Az nagyon nem jó, mert nekem klausztrofóbiám van.-mondtam.
-Várj. Nézd meg ezt a videót, eltereli a figyelmedet.-nyújtotta kezembe a készüléket, amin a koncerteik legpoénosabb pillanatai voltak rajta. Pl. Amikor Harry egyenesen megindult a tűz felé egy törülközővel a fején, de Zayn időbe helyes irányba terelte haverját, stb.
Többször együtt nevettünk fel és tényleg úgy tűnt, gyorsabban telik az idő.
Már fél órája egy helyben voltunk, amikor a lift tetejét leszedték és kiszedtek minket.
-Elnézést a kellemetlenségért és a késésért.-modta a szerelő.
-Tudja nem lett volna semmi baj, ha a barátom nem éppen klausztrofóbiában szenved.-szállt szembe Niall a dolgozóval.
-Semmi baj, az a lényeg, hogy kint vagyunk.-mondtam, majd elhúztam őt onnan.
-Hányadik emeletre kell gyalogolnod?-kérdeztem.
-Tizenkettő.Neked?
-Szintén.-mondtam.
Így mehettünk fel a kilencedik emeletről a szobánkig.
-Hogy érezted magadat az esén? kérdezte a szobaajtóm előtt megállva.
-Nagyon jól, a liftes sztorit is beleértve.-mondtam.
-Én is. Jártál már New Yorkban?-kérdezte
-Csak kiskoromban. Most újra körbe akarom járni. De még kell találnom egy idegenvezetőt.
-Ha gondolod, körbevezethetlek a városon. Talán nem tudok róla annyit, de talán jobb egy haverral menni.-mondta.
-Köszönöm.Szia-mondtam, majd becsuktam magam mögött az ajtót és folyamatosan az járt a fejemben, hogy Niall milyen rendes volt velem egész este. És, hogy a liftben is úgy felvidított, hogy megfeledkeztem a bezártságtól. Őrületes egy nap volt.